nyitólap bemutatkozás beszámolók galéria archívum fórum linkek elore fc
www.stormcorner.hu - Beszámolók - 2008-2009 - Albánia - Magyarország (0:1) 2008. március 28.

Albánia - Magyarország (0:1) 2008. március 28. (2008-11-02)

Néhányan nagyon vártuk a mérkőzést, pontosabban a túrát. A sors úgy hozta, hogy a mindent eldöntő Fradi elleni kézimeccsről kellett lemondanunk. Péntek délután indultunk, a meccs eredményét pedig a szegedi Tesco parkolójában tudtuk meg. Alap volt, hogy mivel fogjuk tölteni a buszon az időt, és az eredmény nem vette el a kedvünket.

Nagybusszal mentünk, főleg kispestiek, négy diósgyőri és két fehérvári szurkoló volt.

Gyorsan haladtunk, a busz is és a szeszelés is, és a pálinkánk hamar elfogyott. A határokon természetesen lassan haladtunk, de csak a szerb-macedón határon akartak leszedni, mivel a társaság leszállt dolgát végezni. Béla annyira nem bírt magával, hogy egy traktorgumit kezdett gurigálni, majdnem rosszul lett a határőr amikor meglátta. Ilyen ez ha játszik a gyerek…

A napfelkelte Macedóniában ért minket, innentől megint éledtünk, már akit addig kidöntött az alkohol. Macedónia nagyon lepukkant, már amit láttunk belőle. Borzasztó szegények lehetnek, és szinte minden faluban van mecset vagy minaret. Két jó kis megállót tettünk, az egyik érdekessége az volt, hogy társaságunkat egy rossz arcú galeri kezdte el méregetni, akik egy-egy Audival, Mercivel és BMW-vel érkeztek. Aztán pár szó után mosoly és kézfogás, közös fotó albán maffiózókkal J Nem sokkal az albán határ előtt tartottunk egy benzinkutas pihenőt. Itt a jó idő ellenére még hókupacokat találtunk, amit természetesen kihasználtunk és nagy hógolyózásba kezdtünk.

Az albán határon elég sokat várakoztattak, majd indultunk tovább. Totál hegyvidék, veszélyes hegyi utakkal, alacsony korláttal. Egy szakaszon az embernek olyan érzése volt, mintha Erdélyben járna. A tachográf miatt nagyon nyomták a sofőrök, így mindenféle szükséglet elvégzését a buszon kellett eszközölni. A hegyi szakasz nagyon becsapós volt, felértünk egy oromra, azt gondolva hogy most már ereszkedünk, erre megláttunk egy másik hegyet… A sofőrök is nyomták rendesen, talán kicsit jobban is mint kellett volna. Végül épségben beértünk az albán fővárosba. A külföldiek egyből oda vonzották a helyi koldus gyerekeket, itt még annyira nem zavart. A stadion előtti téren ketté váltunk, hárman egy diósgyőri arccal felfogadtunk egy helyi arcot és kinéztünk a tengerpartra ahol jót ettünk, ittunk, ezen sorok írója még a tengerbe is bemerészkedett és gyűjtöttünk valami gombolyagnak kinéző cuccot, amit Teca bálnaszarnak nevezett elJ Időben visszaértünk, kezdés előtt még betoltunk pár sört.

Tirana és Durres, a tengerparti város kellemes csalódás, persze csak amit láttunk belőle, aránylag kulturált, persze csak módjával. De nem az a hatalmas gané mindenütt amit gondolt volna az ember. A kocsik kb 80%-a Mercedes (ha nem 90), német import.

A meccs jól alakult és a kb 500 fős táborunk is jól tolta. A beléptetésre leginkább a röhejes szó illik, ehhez képest a Fradi focin példás szigor volt… A hazaiak főleg a vezető gólunk után dobáltak minket, eleinte dobáltunk vissza, átrepült pár görögtűz is tőlünk. A másik oldalról már komolyabb volt, a kis koldus purdék köveket dobáltak… Eléggé megélénkült a lelátó, lökdösődés a rendőrökkel, anyázás, vérző fejű szurkoló stb...

Az utolsó fél órában egyetlen dalt tolt a tábor, erre már az addig anyázó albánok is elkussoltak. Az ünneplés után kis várakozás, aztán indultunk kifelé. Nem lehetett számítani arra hogy az utcán is lesz valami hiszen szurkoló csoportot nem is nagyon lehetett látni a dobálóink között.

Unalmas a távozás sem lett, kis purdék dobálták a buszunkat. Mi még szerencsésen megúsztuk hogy két ablakot és lejjebb a busz oldalát találták el, ami borsónyi karcolásokat hagyott a járművön. Leszállni nem tudtunk, a busz ment tovább. A többi busz nem volt ilyen szerencsés, volt aki csak másnap délben tudott haza indulni.

A hazaútra a fáradt szó volt jellemző, de azért ott is remekül elszórakoztattuk magunkat. Az autópályáról Szerbiát csodálhattuk meg, tecásan fogalmazva negatív. Szegedre visszaérve elbúcsúztunk a többiektől, Iminél szusszantunk még egyet aztán irány haza.

Baromi közhely, de felejthetetlen túra volt.

vissza