nyitólap bemutatkozás beszámolók galéria archívum fórum linkek elore fc
www.stormcorner.hu - Beszámolók - 2008-2009 - Békéscsabai Előre NKSE - DVSC (20:22); 2009. február 11.

Békéscsabai Előre NKSE - DVSC (20:22); 2009. február 11. (2008-09-20)

A szezon derbyje, a keleti rangadó, amire talán egy évtized óta először úgy készültünk, hogy bíztunk a hazai sikerben. A csapatunk erősödött, a bajnokság gyengült, és az ősi rivális csapatából is sokan hiányoztak. Fájó apropót adott a Cosma-gyilkosság, de ezért is felfokozott érdeklődés volt várható, főleg a két tábor részéről.

A mérkőzést megelőzően közös vélemény volt, hogy illene valami látványt alkotnunk, hiszen régen volt ilyen a Városi Sportcsarnok falai közt. Az elhatározást tett követte, mintegy 10-12 ember kétnapi munkája és kb. 40 000 Ft befektetésével igazán impozáns, egész szektorra kiterjedő látványt alkottunk. A Székely Himnusz négy sorát idézve („Vezesd még egyszer győzelemre néped, Csaba királyfi, csillagösvényen!) voltak láthatóak a két csoport tagjai, egy székely harcossal és csillagokkal megfestve.

Több csatornából is úgy értesültünk, hogy igen jelentős, több száz fős vendéginvázióra lehet számítani, ám ez egyáltalán nem lett így, kb. 50-60-an lehettek, hasonlóan, mint mi ősszel a Hajdúságban. Viszont semmi panasz nem lehetett a hazai számokra! Mintegy 1800 néző, abból legalább 150-200 az állóhelyen, rég nem látott számok! A kedvünket csak a rendőrök rontották el, akik mintegy 40 fős társaságunkat igazoltatták, a kiskunhalasi eset résztvevőit keresték és írták össze. A közjáték után szerencsére mindenki idejében beért a csarnokba, így kihúzhattuk a koreót, szerencsére nem szakadt el, és semmi gond nem volt vele. Jól mutatott, az ülőhelyen is sokan felugráltak, rengetegen fényképezték, valamint más szurkolói fórumokon is csak elismerően szóltak róla.

Maga a meccs nem volt méltó a rangadóhoz, sok hiba, kevés gól jellemezte. A félidőben még 13:12 volt ide, de azért mindkét tábor tolta rendesen. A létszámhoz képest a szurkolásunk nem volt egetverő, sok olyan arc is volt, aki nagyon keveset, vagy már rég nem volt meccsen. Így érződött az összeszokottság hiánya is. A rövid rigmusok, illetve a „Hajrá, lilák!” természetesen óriásit dörrentek, de a hosszabb nótákba is jó lenne, ha többen be tudnának kapcsolódni.

A második félidő a szokásosan kezdődött, a csapatunk kb. 10 percig nem tudott gólt dobni, és el is fáradtunk. Nem lehet úgy nyerni, hogy nem pörög mindenki 100%-on egy ilyen derbyn, valamint egy félidő alatt 7 gólt tudunk csak dobni. El kellene hinnünk, hogy mi már nagycsapat vagyunk! Véget kéne vetni az olyan nyilatkozatoknak, hogy a tisztességes helytállás a cél, meg nem éri meg 4 közé bekerülni! Igenis, eljutottunk arra a szintre, hogy ide már mindenki félve kell, hogy jöjjön, és mi itthon mindenkit meg akarunk verni. Mert ha nem így fogjuk fel, akkor soha nem leszünk rá képesek. Ez különbözteti meg a nagycsapatot a kicsitől!

A meccs végén a debreceniek közül még páran szerepeltek kicsit. Nevetséges volt hallani, hogy azt róják fel nekünk, hogy már 10 éve mindig csak kikap a csapatunk, meg milyen szarok vagyunk. Ez kb. a győri 50 éves bajuszos apukák szintje, amire sikerült leküzdeniük magukat. Emiatt úgy tíz percig egymással foglalkoztunk, de végül is semmi nem történt.

A mérkőzés vége után semmi nem történt, de mi ismét kénytelenek voltunk átélni, hogy nem tudtuk legyőzni az ősi riválist.




vissza