nyitólap bemutatkozás beszámolók galéria archívum fórum linkek elore fc
www.stormcorner.hu - Beszámolók - 2003-2004 - Teremlabdarúgó Bajnokság, Szeged

Teremlabdarúgó Bajnokság, Szeged (2004-01-25)

Az idei év első eseményére végre értékelhető létszámban jöttünk össze. A két buszon kívül többen autókkal, míg néhányan vonattal keltek útra. Létszámunk 150 körül lehetett, de ezt pontosan nem lehetett lemérni, az okokról pár sorral lejjebb...

Induláskor meglepetés várt ránk: a klub vezetői két-két biztonsági embert sóztak a nyakunkba. Ha a jegyek intézésére fele ennyi energiát fordítottak volna… A rövidke út elég jó hangulatban telt, bár sok emberen köszönt vissza a szombat este, többen pihenés nélkül keltek útra.

Nem sokkal az indulás után hallottunk egy olyan hírt, miszerint Vásárhelyen két csabai autóból kirángattak és bántalmaztak embereket. Ez eléggé felpaprikázta a társaságot, de válaszlépésre nem volt lehetőség, mivel már a város előtt várt ránk a Körös Kommandó, innentől unalmasan és persze megállás nélkül zajlott az út. Mi ugyan nem hallottunk az estről, de ha valóban megtörtént, akkor ez elég szégyen rájuk nézve.

A belépés elég körülményes, lassú volt, de ez semmi ahhoz képest, ami bent várt minket: a szervezők ugyanis a számunkra fenntartott szektorba beengedték a hazai nézőket! Így aztán a lépcsőn állt meg a tábor nagyobbik része, majd a hazai nézők fokozatosan kezdtek átmenni másik szektorba, ezzel egyre több hely jutott nekünk is. A szervezők gyakorlatilag kétszer adtak belépőket ugyanarra a helyre. Mindent a szurkolókért… Bár nem szabad csak erre fogni, de egyáltalán nem könnyítette meg a szurkolást, hiszen heringként nyomorogtak az emberek a lépcsőn.

A mi oldalunkon, a lelátó többi részén hazai nézők foglaltak helyet (akiknek többsége a Fradinak szurkolt), míg a velünk szemközti rész teljesen zöld volt, illetve az egyik oldalon volt kb. 15 zalaegerszegi. A zöldeknél a szokásos drapik mellett egy "Szarházi Dárdai" kiírást is olvashattunk. Persze a szokásos szidalmak nem maradtak el. Kicsit idegesítő volt, hogy tőlünk főleg olyan embereknek járt a szája, akik élesben nem vállalnának be semmit.

Találkozásra nem volt esély. Néhányszor ugyan próbálkozott egy-egy 10-15 fős csoport bejönni a mi oldalunkon, de a bejutás nem jött össze nekik. Fáradozásuk egyetlen jutalma egy örmény zászló volt (a légiósunknak, Javrujannak készült), amit valaki a bejáratnál hagyott el, valószínűleg még a beléptetéskor. A szerencsés megtalálóknak nyilván gőzük sem volt róla, hogy mi akadt a kezükbe.

A hazaiak nem próbálkoztak, a vásárhelyi eset óta nem igazán keresik a velünk való találkozást. Nagyképűség nélkül ki lehet jelenteni, hogy vasárnap a vásárhelyiekkel kiegészülve sem lett volna sok sikerélményük ellenünk (idegenben régen volt már ilyen jó brigádunk). Bár az is hozzá tartozik, hogy a sok rendőr és biztonsági ember miatt nem is volt esély összetűzésre.

A csapat mondhatni hozta a formáját, mégis keserű szájízzel hagytuk el a csarnokot, mert bár nem érkeztünk esélyesként, egy kicsit tüzesebb, lelkesebb játékkal talán az első hely is összejött volna. A hazaút eseménytelenül és csöndben telt, ráadásul rendőri kísérettel. Akinek volt még kedve hangoskodni, az a busz vezetőjét és a két biztonságit osztotta. Nem lettem volna a helyében, nagyjából a "Van füved, sofőr?" volt a legvisszafogottabb hozzászólás irányába. Aztán az egyik jól sikerült beszólás után elszakadt a cérna, megállt, feljöttek a rendőrök, stb..

Nem tudni, hogy ennyi "sikerélmény" után mikor jövünk össze legközelebb legalább ennyien.

vissza