nyitólap bemutatkozás beszámolók galéria archívum fórum linkek elore fc
www.stormcorner.hu - Beszámolók - 2006-2007 - Orosházi teremfoci és a makói kézi

Orosházi teremfoci és a makói kézi (2007-01-27)

A tavalyi teremfoci után nagy várakozás előzte meg a tornát, legalábbis azok körében, akik tavaly is ott voltak. A szervezésbe kicsit bekavart, hogy aznap Makón játszanak a kézis lányok, de szerencsére jól sült el a dolog, össze lehetett hozni a két eseményt, így két legyet üthettünk egy csapásra…

Néhány fanatikus már hajnalban elindult a vasútállomásra, hogy a korai indulás ellenére se kelljen szárazon felszállnia a vonatra. Végül 16-an zötykölődtünk át a hajnali sötétben Orosházára, őket páran követték a következő járattal, de autóval is érkezett néhány szimpatizáns. A rövidke út után a társaság már igen vidáman vonult végig a városon, a forgatókönyv szinte ugyanaz volt, mint tavaly: hangolódás a csarnokkal szembeni kocsmánál, de így is sikerült beérni a korai kezdésre. Az első meccsen kiszurkoltuk a győzelmet a házigazdák ellen, majd nem sokkal később ikszeltünk a Gyulával. A hazai masszőrt nagy „ováció” fogadta, ugyanis Fradi-sállal a nyakában jelent meg (vajon kinek fog szurkolni az Orosháza-Fradi bajnokin?). A csarnokban jóindulattal lehettek vagy kétszázan, de ebben már benne van a jegyszedő és a büfés is. Szóba került, hogy esetleg átjönnek vásárhelyiek, de ez nem történt meg.
Végre jött a nap fénypontja, a kb. kétórás szünet, amit ugyanabban a kellemes kocsmában ütöttünk el, ahol tavaly is végleg lecsattant a társaság. Az előző évhez képest néhány berendezéssel bővül a helyiség, az erősek boxgépen, a muzikalitás iránt fogékonyak pedig a zenegép kareoke választékával foglalhatták el magukat, és szórakoztatták a többieket. Néhányan annyira jól érezték magukat, hogy kihagyták a Kecskemét elleni, izgalmasra sikeredett elődöntőt. A fináléra persze már ismét teljes létszámban voltunk. Újra az Orosházával találkoztunk, és az első meccshez hasonló izgalmak után 4:2-re hoztuk a meccset, megnyerve a tornát. Meg kell jegyezni, a társaság néhány apróságot leszámítva (a hazai szöszi kapitány molesztálása, banán dobálása az afro-kecskeméti játékosnak), és az elfogyasztott italmennyiséget figyelembe véve, aránylag normálisan viselkedett. Az orosháziak szokás szerint hőbörögtek a „bunkó csabaiak” miatt, bár nekik az is botrányos, ha hangosak vagyunk… Lefújás után kijöttek pacsizni a játékosok, de az eredményhirdetést már nem vártuk meg, ugyanis megérkezett a kisbusz, ami tovább szállította a társaságot Makóra.
A szigorú sofőr nem engedélyezett megállót, még szerencse hogy rövidke utat kellett legyűrni, hosszabb úton biztos lincshangulat lett volna. Az egyetlen esemény Teca szellentései jelentették az ablakokban nem bővelkedő járműben. A sofőri szigornak legalább annyi előnye volt, hogy már egy órával kezdés előtt a makói csarnokban öblögettünk. Ami egyébként kimondottan pofás, egy ekkora településnek ideális méretű. Meg is telt, ami 8-900 nézőt jelentett. Rajtunk kívül sokan jöttek át, a kijelölt vendégszektoron kívül is helyet foglalva. Ezt akkor lehetett legjobban látni, amikor vendéggólnál a hazaiak közül is többen örömködtek. Nehéz ilyenkor becsülni, de kb. 50 csabai szurkoló lehetett a csarnokban. Kezdéskor kb. 30 pénztárgépszalag repült be, amik elég nagy utat tettek meg, mire a pályára hullottak, ugyanis a legfelső szinten van kialakítva a vendégszektor. Nem kíméltük a hangunkat a kézimeccsen sem, nagyjából végig nyomtuk mindkét félidőt. Pozitívum, hogy a focisták közül is többen átjöttek megnézni a lányokat. A találkozó izgalmai a férfi válogatott vb-meccseit idézték, végül sikerült pontot rabolni attól a csapattól, amit otthon bajnokin simán, kupában pedig hülyére vertünk. Ez is valami.
Lefújás után a hazaiak szokás szerint a bírókra panaszkodtak (tényleg nem sűrűn fordulhat elő Makón, hogy a bíró egygólos hazai vezetésnél, 15 másodperccel a vége előtt hetest ad a vendégcsapatnak), de minek…
A kis csapat buszba szállt, és a száguldó sofőr pedig meg sem állt Békéscsabáig.
Emlékezetes nap volt, kombinált utazással, sok szurkolással, és még több itallal. A nap slágere a „Mindig részeg Csaba-tábor” volt, valószínűleg halljuk még néhányszor…

vissza